Sziasztok:) Itt az első fejezet..ha tetszett akkor írj véleményt..sokat számít nekem.Xx
~Egy héttel később ~
Reggel van, megint egy nap fog eltelni nélküle..vajon jobb lenne ha elfelejteném, már egy hete nem láttam, nem is ír..telefon hívásaimat pedig elutasítja. Nem tudok már napok óta aludni, aggódok érte. Lehet hogy már nem szeret? De akkor legalább hívna fel, vagy csak egy sms. Felkeltem, besétáltam a fürdő szobámba, belenéztem a tükörbe. Borzasztó látvány fogadott, karikás szem,csont sovány arc. Undorodom saját magamtól, a tükör mellet egy lehajtott kép foglalt helyett. Tudtam nem szabad, de felfordítottam a közös képünk tárult a szemem elé. Elképzelésem sem volt mit tegyek,düh, aggódás, szeretett, féltés és még sorolhatnám mi minden kavargott bennem. Teljes erőmből bele ütöttem a tükörbe ami ripityára tört. Tömör vérszag csapta meg az orrom, majd ránéztem a jobb kezemre,utána pedig a földre.
- A francba!- kiáltottam el magam. Gyorsan lesiettem a földszinti fürdőszobába elővettem az elsősegélykészletem, majd gondosan bekötöttem de a vérzés nem állt el, apu pont akkor jött meg a munkából.
- Szia kicsim minden rendben fal fehér vagy...-nem válaszoltam, gyengének éreztem magam, zsongott a fülem, egyre kezdett el sötétedni minden.
Felemeltem a szemhéjamat, ismeretlen szoba tárult a szemem elé. Körbe néztem, valószínűleg egy kórházban feküdhettem. Fehér falak, kevés berendezés és hát..igen a tipikus kórház szag. A gondolataimat az ajtó nyílásának hangja zavarta meg, Ria (Ariel) lépett be rajta, fehér csőfarmer, ugyanolyan színű converse végül fekete felső. Nyaka egy sállal volt eltakarva. Tejföl szőke haja pedig egyenesen lógott a vállára. Felém lépett, leült a mellettem lévő székre, majd aggódó tekintetét éreztem testem minden egyes porcikáján.
- Mi történt? - kérdeztem tőle, meglepődve nézett vissza rám.
- Áhh.. csak annyi, hogy szét vágtad a kezed és majdnem bele haltál, te szerencsétlen! Ha pár milliméterrel arrébb vágja meg az üveg, akkor már nem lélegeznél! Felfogtad te egyáltalán?! Nem tudsz ököllel ütni normálisan?! Talán, nem a csuklóddal kellett volna odanyomni, amúgy is, mit ártott neked az a tükör?! Ki teszem a lában egy hétre Harry-vel és te máris élet-halál között lebegsz?! Pisis. - hisztizett nekem, nem elég a bajom..még az is kell hogy kioktasson?! Könnyek szöktek a szemembe, lassan folyt végig az arcomon. -Én..én nem akartam ennyire durva lenni, sajnálom. -megölelt.-Mesélj, miért csináltad ezt magaddal?
- Majd otthon oké? Mikor mehetek haza?.- kérdeztem, felültem az ágyra. Felálltam, de lábaim meginogtak, Ria elkapott.
- Persze, de ha nem akarod akkor nem muszáj elmondani, látom megvisel, de túl sok vért vesztettél pihenned kell. Nem tudom, majd megkérdezem az orvostól, apu most beszél vele. - felsegített az ágyra, borzasztóan gyengének éreztem magam. Nyitodott az ajtó.Egy aranyos kinézetű nővérke lépett be a kórterembe.
- Jó napot, látom felébredt,hogy érzi magát?- kérdezte, egy mosolyt vetett Ariel-re majd rám.
- Sokkal jobban, de gyengének és fáj a kezem.-rámutattam a kezemre
- Hoztam fájdalom csillapított.- valamit babrált a kezemre kötött infúzióval.-Kész is van, nem sokára enyhülni fog a fájdalma. - mosolygott, mintha valami értelmileg fogyatékossal beszélne, majd el ment..nem is értem, lehet hogy úgy nézek ki?!
- Ria, kérlek adj egy tükröt!- utasítottam, a húgom mindenhová visz magával tükröt, kotorászott a táskájába és óvatosan oda nyújtotta nekem. Magam felé fordítottam, egy szörnyeteg nézett vissza rám belőle..így nézek én ki?! Csont sovány arc, kócos haj, karikák a szemem alatt, a bőröm pedig sápadt fehér. Lehunytam a szemem..álmos lettem, lehet hogy a fájdalom csillapító hatása, majd később a gondolataim álmommá alakultak.
Álom:Fura érzés fogott el, tisztában voltam azzal, hogy csak álmodom, de akkor is annyira valóságosnak tűnt az egész. Előttem Justin szobájának az ajtaja volt, lassan rácsúsztattam kezemet a kilincsre. Éreztem, nem kellene benyitnom..ennek ellenére megtettem..a látványtól könnybe borult a szemem a sós ízű meleg könnycsepp vándorolt az arcomon.Elszédültem, mintha észre sem vettek volna,az ágyon Justin és egy szőke hajú lány forrtak össze csókban. Szörnyű érzés látni őket, olyan szerelmesnek tűntek.Hangokat hallottam a nevemet ordibálják. (Lena..Lena..Lena..) Nem érdekelt. Justin felnézett, és akkor megláttam a lány arcát..az én..én voltam. Mosolyra húzódott a szám. Egy ajtó csapódás és a fiú már nem volt a szobában.Hirtelen minden befeketedett,mindenhol vér..a kezem véres..a padlóra néztem egy ismerős alak feküdt ott. tőle származik a vér..lelőttek. Mikor megláttam az arcát azonnal ráborultam sírva. -Nem akarom, nem..nem..szeretlek, kérlek ne hagyj itt.-ordibáltam a semmibe, csak én voltam ott Justin teste teljesen kihűlt..sokkot kaptam..mindenhol vér.-Miért?! Miért pont ő?! Miért nem én?! Kérlek..gyere vissza..annyira szeretlek..annyira sajnálok mindent..én vagyok a hibás..túlreagáltam mindent, ígérem többet nem veszekszek veled..csak ne hagyj itt egyedül..félek Justin..Majd még egy szoba ahol Justin mérgesen áll előttem, arcán düh és keserűség nyomai..féltem tőle.. ~Álom vége~
Felkaptam a fejem, vissza tértem a valóságba..a helyiségbe eléggé sokan álltak. Apura néztem aki furcsán viszonozta a pillantásomat. Apun kívül, az orvos két nővér és Ria állt az ágyam mellet. Valószínűleg nyugtató hatása alatt lehettem.
- Mi..-alig jött ki a torkomból hang.- Mi..történt? Miért vagyok lekötve az ágyhoz?.- Riának könny jelenik meg az arcán.
- Tudod, én..csak..-ennyit nyöszörögtek ki..
- A francba!- kiáltottam el magam. Gyorsan lesiettem a földszinti fürdőszobába elővettem az elsősegélykészletem, majd gondosan bekötöttem de a vérzés nem állt el, apu pont akkor jött meg a munkából.
- Szia kicsim minden rendben fal fehér vagy...-nem válaszoltam, gyengének éreztem magam, zsongott a fülem, egyre kezdett el sötétedni minden.
Felemeltem a szemhéjamat, ismeretlen szoba tárult a szemem elé. Körbe néztem, valószínűleg egy kórházban feküdhettem. Fehér falak, kevés berendezés és hát..igen a tipikus kórház szag. A gondolataimat az ajtó nyílásának hangja zavarta meg, Ria (Ariel) lépett be rajta, fehér csőfarmer, ugyanolyan színű converse végül fekete felső. Nyaka egy sállal volt eltakarva. Tejföl szőke haja pedig egyenesen lógott a vállára. Felém lépett, leült a mellettem lévő székre, majd aggódó tekintetét éreztem testem minden egyes porcikáján.
- Mi történt? - kérdeztem tőle, meglepődve nézett vissza rám.
- Áhh.. csak annyi, hogy szét vágtad a kezed és majdnem bele haltál, te szerencsétlen! Ha pár milliméterrel arrébb vágja meg az üveg, akkor már nem lélegeznél! Felfogtad te egyáltalán?! Nem tudsz ököllel ütni normálisan?! Talán, nem a csuklóddal kellett volna odanyomni, amúgy is, mit ártott neked az a tükör?! Ki teszem a lában egy hétre Harry-vel és te máris élet-halál között lebegsz?! Pisis. - hisztizett nekem, nem elég a bajom..még az is kell hogy kioktasson?! Könnyek szöktek a szemembe, lassan folyt végig az arcomon. -Én..én nem akartam ennyire durva lenni, sajnálom. -megölelt.-Mesélj, miért csináltad ezt magaddal?
- Majd otthon oké? Mikor mehetek haza?.- kérdeztem, felültem az ágyra. Felálltam, de lábaim meginogtak, Ria elkapott.
- Persze, de ha nem akarod akkor nem muszáj elmondani, látom megvisel, de túl sok vért vesztettél pihenned kell. Nem tudom, majd megkérdezem az orvostól, apu most beszél vele. - felsegített az ágyra, borzasztóan gyengének éreztem magam. Nyitodott az ajtó.Egy aranyos kinézetű nővérke lépett be a kórterembe.
- Jó napot, látom felébredt,hogy érzi magát?- kérdezte, egy mosolyt vetett Ariel-re majd rám.
- Sokkal jobban, de gyengének és fáj a kezem.-rámutattam a kezemre
- Hoztam fájdalom csillapított.- valamit babrált a kezemre kötött infúzióval.-Kész is van, nem sokára enyhülni fog a fájdalma. - mosolygott, mintha valami értelmileg fogyatékossal beszélne, majd el ment..nem is értem, lehet hogy úgy nézek ki?!
- Ria, kérlek adj egy tükröt!- utasítottam, a húgom mindenhová visz magával tükröt, kotorászott a táskájába és óvatosan oda nyújtotta nekem. Magam felé fordítottam, egy szörnyeteg nézett vissza rám belőle..így nézek én ki?! Csont sovány arc, kócos haj, karikák a szemem alatt, a bőröm pedig sápadt fehér. Lehunytam a szemem..álmos lettem, lehet hogy a fájdalom csillapító hatása, majd később a gondolataim álmommá alakultak.
Álom:Fura érzés fogott el, tisztában voltam azzal, hogy csak álmodom, de akkor is annyira valóságosnak tűnt az egész. Előttem Justin szobájának az ajtaja volt, lassan rácsúsztattam kezemet a kilincsre. Éreztem, nem kellene benyitnom..ennek ellenére megtettem..a látványtól könnybe borult a szemem a sós ízű meleg könnycsepp vándorolt az arcomon.Elszédültem, mintha észre sem vettek volna,az ágyon Justin és egy szőke hajú lány forrtak össze csókban. Szörnyű érzés látni őket, olyan szerelmesnek tűntek.Hangokat hallottam a nevemet ordibálják. (Lena..Lena..Lena..) Nem érdekelt. Justin felnézett, és akkor megláttam a lány arcát..az én..én voltam. Mosolyra húzódott a szám. Egy ajtó csapódás és a fiú már nem volt a szobában.Hirtelen minden befeketedett,mindenhol vér..a kezem véres..a padlóra néztem egy ismerős alak feküdt ott. tőle származik a vér..lelőttek. Mikor megláttam az arcát azonnal ráborultam sírva. -Nem akarom, nem..nem..szeretlek, kérlek ne hagyj itt.-ordibáltam a semmibe, csak én voltam ott Justin teste teljesen kihűlt..sokkot kaptam..mindenhol vér.-Miért?! Miért pont ő?! Miért nem én?! Kérlek..gyere vissza..annyira szeretlek..annyira sajnálok mindent..én vagyok a hibás..túlreagáltam mindent, ígérem többet nem veszekszek veled..csak ne hagyj itt egyedül..félek Justin..Majd még egy szoba ahol Justin mérgesen áll előttem, arcán düh és keserűség nyomai..féltem tőle.. ~Álom vége~
Felkaptam a fejem, vissza tértem a valóságba..a helyiségbe eléggé sokan álltak. Apura néztem aki furcsán viszonozta a pillantásomat. Apun kívül, az orvos két nővér és Ria állt az ágyam mellet. Valószínűleg nyugtató hatása alatt lehettem.
- Mi..-alig jött ki a torkomból hang.- Mi..történt? Miért vagyok lekötve az ágyhoz?.- Riának könny jelenik meg az arcán.
- Tudod, én..csak..-ennyit nyöszörögtek ki..
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése