4.fejezet - Justin-

[ Sétáltam.  Zuhogó esőben, friss levegőre volt szükségem. Meg persze, egy csöppnyi egyedül létre. Hiányzott. Hiányzott, az az ember akit a legjobban szeretem a világon, ő tett azzá ami most vagyok! A puha,  szőke kissé fakó színbe pompázó hajának lágy illata. Hangja csilingelése. Mióta elment eltűnt a fény és a ragyogás a házból. Ami maradt? Egy üres otthon, gyászban szenvedő emberekkel. Reggeleim reménnyel vannak tele. Elhitetem magammal, hogy csak egy rossz álom volt az egész. Anyu a konyhában csinálja a  reggelit nekem ,s a húgomnak. Reményem minden egyes nap szét omlik.Majd, mikor földet érnek a szilánkjai, nagyot koppannak a csupasz földön. Mezítláb járok reményeim ripityára tört darabjain, vágnak, sebeznek. Vajon érezted már azt, hogy valakit elveszítesz, és azt az űrt senki, semmi nem pótolja? Vagy azt, hogy többé nincs az anyai ölelés, ami mindig a megnyugvást sugallja? Amikor a legelveszettebb vagy, szükséged van egy anyai jó szóra, de tudod hogy soha többé nem halhatod  hangját? Legkilátástalanabb helyzetedben is elhiszed neki ha azt mondja " Minden rendben lesz"? Ezeket érzem jelenleg most én is..bánatot gyászt. Vannak pillanataim, mikor csak berontok a szobájába és megölelgetem a párnáját, ilyenkor érzem a gyermekkorom  illatát. Emlékszem kislányként, mikor elment egy hosszabb útra és hiányzott, a párnáját ölelgettem meg, ilyenkor oda képzeltem őt a párna helyére. Bárcsak visszajönne, mit meg nem adnék azért, hogy újra megölelhessem, és még egyszer a fülébe suttogjam " Szeretlek anya"! Könnyeim záporoztak, nem figyeltem merre megyek. Míg valakibe belebotlottam.
- Bocsi.- szipogtam, sós cseppeket letöröltem az arcomról.
- Uram isten, szörnyen sápadt vagy! Jól érzed magad?.- aggódva várta a válaszom. Alkalmam volt, végig fürkészni a tekintettemmel. Szemei barnán csillogtak, haja mogyoró barnán festett. Közepes magasságú, kidolgozott testtel rendelkezett. Feleszméltem.
- Jól.- hangom az ellenkezőjét mutatta.
- Amúgy én Justin vagyok! Téged hogy hívnak?.- nyugodtság-, igen ezt az, amit éreztem.Mélyen beszívtam a levegőt, majd lassan fokozatosan engedtem ki. Abban a pillanatban tudtam, szükségem van rá. Rég éreztem ennyi gond után ezt a kellemes érzést.
- Lena Meyern.- arcomra erőltettem egy mosoly féleséget, ami kissé grimaszossá vált.]
Zihálva keltem fel. Könnyeim várakoztak, vártak arra a pillanatra mikor engedem ki magamból őket. Elhagyják a kék íriszemet. Engedtem őket, hadd menjenek.Ki lehet az álombeli fiú? Miért érzem azt, hogy meghasad a szívem, mikor megpillantottam? Talán része volt az életemnek? Lassan felálltam az agyamról. A szokásos szédülésem nem múlik el már egy ideje. Oda botorkáltam az ablakhoz. Csillagok ragyogták be az eget. Szempilláim nehezek voltak ahhoz hogy ébren maradjak. Hamar letapadtak.
Ébredeztem, automatikusan kinyitódtak szemeim, de a túláradó fény következtében abban a pillanatban  lecsukódott a szemhéjam, megvédve ezzel pupillámat. Megpróbáltam pislogni, hamar hozzászokott a fényhez a  szemem. Körbe néztem a szobában, meglepetésemre egyedül ébredtem. Az ágyam melletti asztalon egy levél pihent meg egy száll rózsa. Mosolyogva szagoltam meg a kedvenc virágomat, ráadásul fehér színű. A levélért akartam nyúlni de valami meggátolta a kezemet. Egy tű. Infúzióra vagyok kötve? Kitéptem a belém szúrt kis méretű valamit. Megint a levélért nyúltam, most sikeresen elértem nehézségek nélkül. Kinyitottam.
Jó reggelt álomszuszék!
Sajnálom, hogy nem vagyok ott melletted, nagyon hiányzol kicsim, kérlek na haragudj rám! Két nap szabadságot kaptam jövő hétre, így megtudlak látogatni. Addig is pihenj sokat, és kérlek ne csinálj semmi kárt magadba. Szeretlek!
Ölel és puszil a te öreg
faterod, Sam!
Mosolyom nem hervadt le, mégis kicsit szomorúság is látszott benne. Nem voltam sosem lázadó kamasz, szót fogadtam, nem ittam alkoholt nem cigarettáztam, s nem nyúltam semmi illegális anyaghoz. Megértem Samet, -igen én így hívom-! Hónaponta egyszer kap pár nap szabadságot. Olyankor tudom, fáradt és legszívesebben aludna egész nap. De ő nem alszik, nem! A szabadsága minden percét velünk töltötte, családi programokat szervezett. Felnézek rá, gyerekoromban azt hittem hogy apukám a Superman. Rájöttem, lelkileg erősebb bárkinél a világon. Leírhatatlanul szeretem őt.
- Sziaaa, hoztam kaját.- rohant felém Harry, mikor odaért hozzám megölelt.
- Úristen Hazz, te hogy kerülsz ide? - nem értette a kérdésem, gondolkodni kezdett.
- Várj, 2 év esett ki a fejedből.- mondta, majd megkoppintotta a fejem búbját, amitől felnevettem. Mindig is akartam egy fiú testvért, és ezt Harryben találtam meg. - Akkor te arra emlékszel csak hogy chateltünk.- nevetett fel. Bizony, Harry és én twitteren ismerkedtünk meg. Teljesen  véletlenül, követtük egymást, és én Arielnek akartam elküldeni egy zeneszámot amit szerencsétlen állapotomban a bongyor kapott meg.Aztán  megismerkedtünk.
- Azóta teljesen megváltozott az életem.- komor volt. - Híres lettem.
- Tudom, láttalak az X-factorban! Izgultam érted! És a híres One Direction egyik tagja vagy! Emlékszem..
- Az elsõ találkozásunkat soha nem fogom elfelejteni.- nevetett fel.
-  Meséld el,  tudod...kiesett a memómból. SD kártya elromlott belül.- fülemig ért jelenleg a szám
- Mesélek, de közben egyél!.- odanyújtott egy zacskót.- Éppen videoklipet készítettünk, te pedig úgy gondoltad meglátogatsz engem, persze én is elindultam hozzád! Meglepetést akartam szerezni, mikor oda értem az ajtót Ariel nyitotta ki. Tegyük hozzá, nagyon szerelmes voltam beléd. Elképsztően. Megöleltem a húgod, aki ellökött. Nem értettem miért vagy velem ilyen, aztán végül rájöttem. Te meg Ariel annyira hasonlók vagytok. Végül is, örülök hogy így végződött. Megismertem a szerelmemet. Amit neked köszönhetek.- nyomott egy puszit az arcomra - Te szerettél engem? - lepődtem meg
- Igen- lehajtotta a fejét, megfagyott a levegő.- De te nem viszonoztad..-mondta halkan
- Harry, én úgy sajnálom..-
- Nem, ne sajnáld nem kell.- elmosolyodott.- Ariel a mindenem.